| Hírek / | előző | következő |
Nemzetközi filmfesztiválon nyert díjat Nagy Márton sajátos vámpírfilmje
2022.07.06. 23:23
Marci így számol be fesztivál-élményéről: „Június 22–24. között zajlott az International Vampire Film and Arts Festival (IVFAF). Az esemény a vámpír-média körül forog, legyen ez filmkészítés vagy írás. Célja összehozni a különböző vámpír-alkotókat egy három napos, programokkal teli fesztiválra.
2020-2022 között dolgoztam egy rövidfilmen, ami történetesen vámpírokat is tartalmaz, címe Így gyújtottam fel a barátnőmet a harmadik randinkon. Ez a film nyerte meg az IVFAF-fesztivál rövidfilm kategóriájának fődíját.
A versenyről online, a Filmfreeway felületen keresztül értesültem. A Filmfreeway több száz filmfesztivált foglal magába, amikre nevezni is lehet. Ahhoz, hogy rátaláljak az IVFAF fesztiválra, csupán annyit kellett tegyek, hogy beírjam a 'vampire' szót a Filmfreeway keresőjébe. Bár egy csomó fesztiválra ingyenes a nevezés, ebben az esetben volt egy minimális nevezési díj. Ennek ellenére beneveztem, mivel nem hagyhattam ki azt, hogy vámpírfilmemet elvigyem egy vámpírfilm-fesztiválra. Pár héttel a jelentkezés után jött az értesítés, miszerint a filmet beválogatták a fesztivál versenyprogramjába. Emellett érdeklődtek afelől, hogy részt fogok-e venni az eseményen, amit idén Cardiff-ban, Wales fővárosában tartottak. Nem kellett sokat gondolkodjak ezen, elfogadtam a meghívásukat, úgysem utaztam már jó pár éve.
Először volt alkalmam egy nemzetközi fesztiválra külföldre utazni, ahol a filmemet is vetítették, ami pedig már önmagában óriási élmény volt. Gyorsan megismerkedtem az esemény többi résztvevőivel is, ezek között volt Los Angeles-i, New York-i, észtországi, írországi filmes is, röviden egy igazi nemzetközi fesztiválon találtam magam. A fesztiválon 50 rövidfilm került vetítésre, ezek közül hét darab volt versenyben a Golden Stake díjért. A filmek nagy részét lehetőségem volt megnézni, a versenyfilmek mind lenyűgöztek, mindegyiket méltónak tartottam a fődíjra. A versenyen kívül is voltak olyan kisfilmek, amelyek szerintem iszonyatosan jól sikerültek. Volt ott minden, vígjátéktól elkezdve, akciófilmen keresztül a horrorig, még pár művészfilm is felbukkant. Volt diákfilm, volt amit filmes veteránok készítettek, voltak kis költségvetésűek, 'szuperprodukciók', viszont egy dolog mindegyikbe közös volt: a vámpírok.
A fesztivál résztvevői közül néhánytól azt a visszajelzést kaptam, hogy az én filmem volt a kedvencük, ezt nagyon jó volt hallani, de nem tudtam elhinni teljesen. Szégyellem is bevallani, hogy ilyenkor vagy az ember őszinteségét, vagy filmes ízlését kérdőjeleztem meg magamban.
A fesztivál harmadik napján került sor a díjazásra. Beültünk a terembe, majd pár kötelező vámpíros szóvicc után eljutottunk végre a rövidfilm kategóriájához. Levetítettek egy rövid jelenetet mind a 7 kisfilmből, utána pedig megnevezték a nyertest. A nagyvásznon megjelent a filmem címe, egy pillanatig pedig nem is tudtam mi történik. Felálltam a székemből, kimentem átvenni a díjat, még egy rövid beszédet is mondtam angolul. Mindez még mindig szürreálisnak tűnik, mivel annyira hasonlított arra, mint amikor az Oscar-beszédemet gyakorlom otthon tükör előtt.
Biztosan állítom, hogy ez volt egyik legjobb élményem eddigi filmes pályafutásom során, s remélem nem az utolsó.
Az Így gyújtottam fel a barátnőmet a harmadik randinkon c. film alapjában egy vígjáték, amivel az volt a célom, hogy próbáljak elszakadni a megszokott diákfilm struktúrájától, s csavart vinni egy olyan sztoriba, amit esetleg már többször is láthattunk.
Márk egy Kolozsváron élő fiatal, aki egyetem után keresi a helyét a világban. Munkahelyet próbál szerezni, s döntenie kell, hogy mi legyen a következő lépése az életben. Lakótársa, Levi, még diák, aki teljes komolytalansággal éli az életét. Márk megismerkedik Amandával, egy fiatal, titokzatos lánnyal, s rögtön egymásba szeretnek. Hamar kiderül viszont, hogy nem minden az, aminek látszik. Egy sokkoló esemény után Márk és Levi magukra maradnak, s utána kell járjanak annak, hogy mi is történt.
Ennyit árulhatok el úgy, hogy egy csepp titokzatosságot megtartsak a filmben annak, aki még nem látta, bár az hogy egy vámpírfesztiválon volt díjazva szerintem sokat elárul.
A 25 perces kisfilm körülbelül másfél évig készült, egy csomó szívességet és pénzt vett igénybe, de a végeredménnyel teljesen meg vagyok elégedve. Mindez a stábomnak köszönhető, akik egy éven keresztül mindig készen álltak segíteni akkor, amikor új jelenetet készültünk forgatni.
Makkai Márk, a film operatőre az, aki elejétől végig ott volt velem, emlékszem mikor először hoztam fel neki a filmem ötletét; az első ember volt akit felhívtam akkor is, amikor meglett a fődíj. Továbbá Sós Timó, aki rendezőasszisztensként és gyártásvezetőként – és sokminden másban is – segített. Emellett még sok-sok ember van, aki nélkül ez a film soha nem készült volna el, s ha mégis, akkor nem ilyen minőségben. A leghálásabb a hangulatért vagyok, ami mindig jó volt a forgatási etapokon, emiatt én is, és remélem a stáb minden más tagja is örömmel gondol vissza ennek a fura, vicces filmnek a készítésére.”
Gratulálunk!
