Kutatás / Kutatási programok /

előző | következő

Amatőr fotográfusok és intézményeik az 1945 előtti és utáni Erdélyben

Támogató intézmény: Magyar Művészeti Akadémia - Művészeti Ösztöndíj Program, művészetelmélet tagozat

A kutatás rövid terve:

A romániai fotográfiának a története még megíratlan, így az erdélyi városokban működő fotóműtermekről, fotográfus társaságokról is csak fragmentált tudásunk van, főként nagy egyéniségekre (Veress Ferenc, Szathmári Papp Károly, Orbán Balázs, Teleki Samu) koncentráló munkák születtek. Ez alól kivételt képez Miklósi Sikes Csaba Fényképészek és műtermek Erdélyben, 1839-1916: tanulmány és okmánytár című munkája (Székelyudvarhely: Haáz Rezső Alapítvány, 2001. 446 p.), azonban ez az rendszerező alapmunka is csak 1916-ig jut el az áttekintésben. Egy hosszútávú kutatási projekt témája lehetne az erdélyi fotótörténet hiányzó adatfeltárását, áttekintését elvégezni korszerű szemléletek szerint. Azonban ez nem egy három éves egyéni kutatómunka eredményeként lehetséges, hanem csakis egy nagyobb, több szakembert összegyűjtő, csoportos kutatás keretében. Bár a távlati cél a „nagy fotótörténet" szakszerű építése, jelen pályázatban kisebb léptékben gondolkodom, további fragmentumok, egyéniségek feltárása a cél.
Az erdélyi fotó-és filmtörténet eddigi kutatásai bizonyos korszakokat kiemelten vizsgáltak, míg másokat kevésbé, ezért meglehetősen egyenlőtlen tudásunk van a különböző korszakok alkotóiról, alkotásairól, a releváns intézményekről és a fotó meg a film médiumának használatáról, társadalomtörténeti hátteréről. A kutatási tervem két ilyen korszakot céloz meg: a két világháború közötti erdélyi fényképészek pályáját és önszerveződéseit, valamint a második világháború utáni, szocialista berendezkedésbe új jelentésekkel beépülő amatőr fotográfiát és keskenyfilmet, amelyek a román szocialista kultúrpolitika szerint a népművelés és az új ember kultúráját voltak hivatottak szolgálni.
E két társadalomtörténeti korszak a huszadik század három nagy rendszerváltása közé tehető: az első világháború vége és a romániai magyarok kisebbségi státusza, a második világháború utáni „osztályharc" és a polgári kultúra nyomainak a rombolása, a munkásosztály létrejötte és a szocialista állami berendezkedés bukása az 1989-es rendszerváltással. Ezeknek a nagy társadalmi és ideológiai mozgásoknak köszönhetően a fotográfia kikerült a polgári kultúra szabadidős tevékenységei közül és a munkásosztály, munkáskultúra kellékévé vált. Ezt a két korszakot, komparatív módon szeretném megvizsgálni a kutatásom keretében, úgy, hogy minden egyes korszaknak fotós egyéniségeire, mikrotörténeteire koncentrálnék, és feltérképezném ezen alkotók révén a korszak intézményeit, társadalmi beágyazottságait. A kutatás kitekintéssel lenne a korszak alkotóira, sajátos „kaszt"rendszerére, amelyen belül professzionalizálva, szakmaként is űzik a fényképezést, de kedvtelésből is (hipotézisem szerint a két korszakban igencsak eltérő módon).
Mind az elméleti kutatások, mind a terepmunka arra figyelmeztetnek, hogy az egyes médiumok domesztikációjának történetét nem érthetjük meg a társadalomtörténeti kontextus nélkül, de az egyes korokra jellemző médiumok egymásrahatásának, vizuális kultúrájának felderítése nélkül sem.
Míg a kortárs médiahasználat a médiumok széleskörű és szövevényes használatát jelenti (ezért nevezi poszt-média kornak a szakirodalom), már csak a médiakonvergencia révén is, addig a korábbi kutatások arra világítottak rá, hogy a második világháború előtt a reprezentációs eszközök ökonómiáját kevesebb médium intenzívebb egymásrahatása jellemezte: sokkal inkább az írás és a kép (pl. könyv, napló és családi album), a festészet, a kézművesség és a fotó, később a fotó és a film használata szövődött egybe a felhasználói szokásokban. A második világháború utáni korszakban a médiumhasználat sok tekintetben megváltozott: a központi irányítás, a cenzúra a reprezentációs eszközök feletti kontrollt is jelentette, ezért a médiumokhoz való hozzáférésnek teljesen más történetei játszódtak le, mint a korábbi évtizedekben, de ezzel együtt a képkészítők társadalmi rétegzettsége is átalakult, hiszen az iparosítással együtt gyarapodó munkásklubok szabadidős tevékenysége gyakran jelentett amatőr alkotói klubokat (populáris művészetet, népművészetet), és ebben a folyamatban a fotózás, filmezés, videózás a fizika, kémia, mechanika vagy elektronika hobbiszinten, otthoni, baráti környzetben is művelhető ágává nőtte ki magát.
Jelen kutatás célja tehát kettős: egyrészt a második világháborút megelőző fényképhasználatra koncentrál: azaz a fénykép médiumának a nyomvonalán haladva szeretné feltárni a korabeli vizuális kultúrát, a médiumok közötti kapcsolatokat. A második fő kutatási terület a szocialista Románia fotó és filmkultúrája lesz, amelyet erdélyi fotókörök, filmklubok egykori tagjainak felkutatásával és oral history-típusú interjúkkal szeretnék dokumentálni, kiegészítve mindezt sajtótörténeti kutatásokkal, és a felkeresett fotósok hagyatékának digitalizálásával.

Eredmények

Konferencia szervezés:

Munka és fotográfia

Marosvásárhely, 2025. április 11., a Maros Megyei Múzeum és a KAB társszervezésében

 

Konferencia részvétel:

Blos Jáni Melinda: Színekbe burkolt családtörténet. Egy amatőr fotós színes diái a két világháború közötti Kolozsvárról. Előadás a Magyar Néprajzi Múzeum által szervezett DIAlógus - tudományközi tanácskozás a dia és diafilm forrásértékéről és kutatási lehetőségeiről című konferencián. Budapest, 2015. dec. 4-5.

Blos-Jáni Melinda: Munkásnak lenni. A gyártelep mint téma Török Gáspár 1970 körüli fotóin. Előadás a Munka és fotográfia konferencián, Marosvásárhely, 2025. április 11.

 

Publikációk:

Blos-Jáni Melinda: A hasznos idő képei. Korunk. Munka és fotográfia - tematikus lapszám. 2026. január. (egyben a lapszám társszerkesztője is voltam)

Blos-Jáni Melinda: Testet öltő vágyak. A kép mint tárgy a romániai szocialista fotóklubok kiállítási gyakorlataiban. Korunk. Test - tematikus lapszám. Szerkesztő: Györffy Gábor. 2025. szeptember. 34-43.

Blos-Jáni Melinda: Esszé egy fényképsorozatról (mint archívumról). A tanulmány a Fejős Zoltánt 70. születésnapján köszöntő Mafot-kötet számára íródott. Megjelent a Magyar Fotótörténeti Társaság weboldalának Apertúra rovatában.

 

Beszámolók,

rövid hírek a művészeti program weboldalán.

Kiállítás:

Átkeretezett hétköznapok. Török Gáspár fotóhagyatéka

• Látogatási időszak: 2024. december 12. - 2025. április 13.
• Helyszín: Történeti Osztály (marosvásárhelyi vár)
• Kurátorok: Blos-Jáni Melinda, Mira Marincaș, Újvári Dorottya
• Közreműködő hallgatók: Dénes Csaba, Fazakas Lehel, Pászka Róbert, Szatmári Loretta

Szervezők: Maros Megyei Múzeum - Történeti Osztály, Sapientia EMTE, Erdélyi Audiovizuális Egyesület

Mit árul el egy fotósról a saját készítésű képekből és fotótörténeti gyűjteményéből álló hagyatéka? Török Gáspár (1934–2019) fotóinak digitalizálása szolgáltatja az apropót Marosvásárhely városi kultúrájában helyet találó fotográfia kultúrájának értelmezéséhez. Az autodidakta fotós évtizedeken át kitartóan fotózott kedvtelésből, tudatosan építette amatőr fotográfusi pályáját a Marx József Fotóklub keretein belül, és képeivel bejárta a nemzetközi fotósszalonok világát már a szocializmus éveiben, nyugdíjas éveiben hobbyból az erdélyi fotográfia történetével foglalkozott. Kiterjedt fotóhagyatéka révén munkássága is fotótörténeti kutatás témájává válik ebben a kiállításban. Török Gáspár kedvelte a kiállításokat, és időnként szükségét érezte annak, hogy megmutassa, mit tartott a legjellemzőbb, legsikerültebb munkáinak, interjúiban gyakran kifejtette, hogy „minden közönséges dolog, ami mellett mások csak úgy elmennek, számomra érdekes lehet. Fel kell fedezni benne az egyszerit” (lásd Bölöni Domokos, Népújság, 1999. július 29. pp. 5). Az átkeretezett hétköznapok kifejezés címünkben erre a szemléletre utal, miközben a kiállítás kurátorai is egy átkeretezést hajtanak végbe. A fotóhagyaték teljes ismeretében, a fotótörténeti kontextusok bemutatásával átkeretezzük azt a képet, amit egy alkotói kiállításban megmutat magából egy fotós, és rámutatunk arra, hogy a szocializmus éveiben milyen lehetőségei voltak a kreatív, alkotói fotográfiának, milyen intézmények, műfajok és tendenciák határozták meg a romániai fotósok képeit és részvételét a fotográfia „nagy” történetében.