Csoportos kutatás: KPI-Egyetemi Kutatási Program 2004-2006.

pályázat kiírója: Sapientia Alapítvány - Kutatási Programok Intézete
A pályázó intézmény: EMTE, Természettudományi és Művészeti Kar, Média Tanszék
Tudományterület: filmelmélet
Kulcsszavak: medialitás, intermedialitás, modernizmus, reflexivitás, ekphraszisz
A kutatócsoport vezetője: dr. Pethő Ágnes
A kutatócsoport tagjai:
Virginás Andrea
Gregus-Fóris Zoltán
Blos-Jáni Melinda
Horváth Emőke-Ágnes (II. éves hallgató)
Zágoni Bálint (II. éves hallgató)
Ambrus Réka (III. éves hallgató)
Tóth Orsolya (III. éves hallgató)
Zsizsmann Erika (III. éves hallgató)

A kutatási terv leírása

A kutatás célja:
Tudományos szempontból a kutatás általános célja továbbra is a mozgókép intermediális jellegének a minél alaposabb, elméletileg minél korszerűbb és minél több vetületét megmutató feltárása, az intermediális viszonyok történeti és poétikai szempontból való megközelítése. Tudományszervezői szempontból a kutatás távlati célja egy kolozsvári székhelyű tudományos műhely munkájának megszilárdítása a Sapientia EMTE fotóművészet, filmművészet, média szakán.

A kutatás alapvető elméleti kiindulópontjai:
1. A mozgókép mint kifejezőeszköz multimediális jelenség, heterogén elemek ötvözete, amelynek révén egyidejűleg (vagy majdnem egyidejűleg) több médiumban jut el információ a befogadóhoz.
2. Az egyes elemek között sajátos összefüggések, kölcsönhatások vagy kontrasztok nyilvánulhatnak meg, amelyek adott esetben a befogadást, jelentéstulajdonítást, illetve filmélményt alapvetően meghatározzák, s ez egy médiumra való (akár köznyelvi, akár művészi) reflexióban is megjelenhet.
3. Akkor, amikor a film szinkronstruktúráit vizsgáljuk, a mediális viszonyok természetét akarjuk föltárni (vagyis a mozgóképi kifejezésmód szemantikáját kutatjuk), a vizsgálat nem hagyhatja figyelmen kívül ezeknek az időbeli változásait sem, lévén hogy a mozgóképi „mediális ötvözöttség" nem jelent egyszer és mindenkorra rögzített szerkezetet (hanem történeti poétikai szempontból e viszonyok alakulását figyelhetjük meg az egyes stílusokon, életműveken belül).
4. Ráadásul bizonyos, a filmtörténetben kialakult és viszonylag rögzült komplex szerkezetek (poétikai-retorikai állandók: pl. sztereotípiák vagy multimediális stíluskonfigurációk) időben szintén változásokon mennek át, új kontextusban, új funkciókban, jelentésekben tűnnek föl, az aadaptáció jelensége is például nem egységesen leírható, hanem poétikai változásban, sőt társadalmi-történelmi összefüggésben vizsgálandó.
5. Érdemes rákérdezni azokra az alakzatokra is, amelyekkel ezekről a nyelvi leírások (irodalmi művek, kritikák, ismertettők), szóbeli értelmezések (filmnézői élménybeszámolók) tudósítanak, illetve amelyek révén valamelyes következtetések vonhatók le a jelenség értelmezésének mechanizmusaira vonatkozóan. A jelen vizsgálat a befogadásban keresi (kérdőívvel méri föl), melyek a filmes medialitás, illetve a filmes történetmondás történetiségére (időbeli markereire) vonatkozó leggyakoribb fogalmaink, kategóriáink, s mi azok konkrét tartalma.

Alapvető kérdésünk az, hogy: Milyen fogalmak és történeti paradigmák mentén írhatók le a filmes intermedialitás formáinak változásai?