Egyéni kutatás. Blos-Jáni Melinda: Narratíva és reprezentáció a privát filmekben

A kortárs médiatörténeti és -elméleti diskurzusok azt hangsúlyozzák, a technológiai determinizmussal szemben, hogy a társadalmi igények hozták létre, alakították a technológia- és médiatörténetet. Ebben a premisszában, a technológia- és médiatörténet elválaszthatatlan a társadalomtörténettől. Az a kutató, aki történeti, elméleti kérdésekkel foglalkozik, valójában társadalomtörténész is, ugyanakkor a médiafogyasztás, médiahasználat antropológusa is egyfajta, médiatörténet(ek)hez és -elmélet(ek)hez kapcsolódó tudást tár fel. A dolgozat írója az utóbbi kutatási irányt kívánja követni, megvizsgálni azt, hogy a nagy médiatörténetekhez és -elméletekhez képest milyen hétköznapi médiatörténeteket rajzolnak ki, milyen médiumelméleteket mutatnak meg a mindennapi gyakorlatok. A történetiségre azért tevődik itt nagy hangsúly, mivel a privát filmek nemcsak az egyén élettörténetébe ágyazódnak be, hanem a hétköznapi élet idejébe, a reprezentációs formák történetébe és makrokontextusokba egyaránt.

Az életterével, idejével szimbiotikus mozgókép vizsgálata tulajdonképpen kettős irányultságú ebben a dolgozatban. Kihívás a kutató számára az, hogy a privát filmekből, a hétkönapok medializálásának ezen gyakorlatából mi olvasható ki azokból a hétköznapi valóságmorzsákból, azokról az életvilágokról, ami a filmeken és a filmek révén megfigyelhetővé válik. Több generációnyi ember nőtt fel nőtt fel úgy, hogy születésétől kezdve fényképezőgépek, kamerák lencséit fordították rá, koronként változó mennyiségű fotó és filmanyagot halmozott fel életútja során. Ezek a privát fotók és privát filmek tükrözik/kihatottak az életvezetésre, a kapcsolatokra (egymásrafigyelésre), az emlékezéskultúrára, az identitásra, a tárgyi és vizuális kultúrára. Hol a nemzeti, hol az individuális, hol a csoportidentitás fogalmazódott újra ezeken a képi reprezentációkon. Ezzel szoros összefüggésben a kutatót az is foglalkoztatja, hogy a hétköznapi gondolkodásmódban milyen reprezentációk jönnek létre a mozgóképről, azaz a szociálpszichológia fogalmával élve, a „naiv", hétköznapi médiumelméletek, és azok időbeli alakulása; hogy a mozgóképnek mint tárgynak milyen jelentései alakulnak ki.