Alumni Interjúk: Juhász Ágota
2024.05.30. 13:02

Mutatkozz be röviden!

Juhász Ágota vagyok, 2007-ben végeztem a kolozsvári Sapientia EMTE Fotóművészet, Filmművészet, Média szakán, jelenleg a Blue Frog Film & Media cég alapítójaként ennek a keretében dolgozom.

Foglald össze röviden a szakmai pályarajzod!

Az egyetem befejezése után nem sokkal megszületett az első lányom. Amikor elmúlta a két évet és a középső lányom is már a pocakomban volt egy projekt keretében elkezdtük leforgatni első dokumentumfilmünket, a Hegyi Kaszálókat. Kalandos volt, féltem tőle hogy valahol a havas tetején ér utol a szülés, de nyilván minden jól alakult. Később pár éven keresztül a Duna Televízió Gazdakör és Talpalatnyi Zöld műsorainak dolgoztam. 2017-ben egy Start Up Romania pályázat apropóján megalapítottuk cégünket, amely természetfilmekkel és szociális témájú dokumentumfilmekkel foglalkozik.

Milyen emlékeid vannak az egyetemi évekről?

Szép, meghatározó és fontos életszakasz volt az életemben. Kétségtelenül nehéz elfelejteni első közös forgatásunkat az évfolyammal, a Kolozsvári Tangó c. videoklipp forgatását. Nagy nosztalgiával és örömmel emlékszem vissza a Balogh Zsolttal eltöltött tömbösített hétvégékre, de mesteremnek tekintem Buglya Sándort is, mivel meghatározó szerepe volt a gondolkodás- és látásmódom alakulásában. De a bukaresti filmesekkel (Florin Mihăilescu, Vivi Drăgan Vasile) eltöltötti idő is fontos volt számomra.

Mi a jelenlegi munkád? Mik a feladataid?

Ahogy az lenni szokott egy kis cégben, mikor mi. Ami éppen kell: tárgyalás, gyártásvezetői telefonálás, forgatás vagy vágás.

Hogyan találtad meg a jelenlegi hivatásodat?

1996–2000 között Biológia szakot végeztem a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Utána biológiát tanítottam két éven keresztül egy marosvásárhelyi általános iskolában. Érdekes tapasztalat volt a gyerekekkel dolgozni, csak egy dolgot nem szerettem benne: hogy állandóan rendőr kellett lennem ahhoz hogy az osztály ne álljon feje tetejére. Ily módon kigondoltam azt hogy jó lenne a filmet összekombinálni a biológiával, vagyis természetfilmet készíteni. De hol kezdjem én ezt el? A világhálón láttam hogy Európa-szerte vannak természetfilmes műhelyek, de hogyan kezdjem el ezt tudás és eszközök nélkül? Egyáltalán: honnan tudhatom azt hogy van affinitásom a filmkészítés irányába, egy nagyon szeretett tanárom szavaival élve: nem vagyok-e „beoltva a film ellen”? Aztán egy kedves barátnőm, az egyetem volt oktatója, Virginás Andrea szólt hogy Kolozsváron indul a Sapientián a filmszak. Elkezdtem felkészülni és felvételiztem. Kiestem a vonal alatt másodiknak. Gondoltam, jó, tanítok még egy évet, aztán majd meglátjuk. Ősszel elkezdődött az iskolai tanév, amikor felhívtak az egyetemtől hogy valaki visszalépett, valaki pedig nem szeretne fizetni, én vagyok a listán a következő: megyek-e? (Nekem második egyetemként kezdetben mindenképp kellett fizetnem.) Mondtam hogy persze. Kivettem egy év fizetés nélküli szabadságot és elkezdtem az egyetemet. Amikor 3. éves voltam és tudtam hogy ezen a pályán fogok maradni, végleg visszamondtam az iskolai állásom.

Hogyan tudod hasznosítani a filmes tudásodat?

Filmeket készítek és filmeket nézek. (Eszembe jut egy szép jelenet egy francia filmből: a pasi és a nő  a tengerparton vannak. Megölelik egymást, elbúcsúznak. A pasi beül az autóba és elhajt, a nő ott marad. Látjuk a férfit az autóban, amint vezet az autópályán. Közben tovább halljuk a tengerpart hangjait, a tenger zúgását, a napozók halk zsivalyát. Hát nem csodálatos: egy kis filmhang milyen szépen kifejez egy emberi érzést!)

Hivatásodnak tartod, hogy a filmes látásmódot munkádon keresztül átadd és népszerűsítsd? Ezt hogyan valósítod meg?

Igen. A filmes látásmódnak a lényege az hogy történetet mesélünk képeken keresztül. A képek mondják el a sztorit, a többi eszköz (hang, zene, stb.) pedig segít ebben. A megvalósítás a helyzettől függ: ha szituációs dokumentumfilmet veszek fel akkor felkészülök egy koncentrálással teli napra, amikor is csupaszem, csupafül üzemmódban, egyenes derékkal, hosszantartó ideig stabilan fogni kell a kamerát és sokat kell szaladgálni hogy fel tudjam venni a megfelelő képeket. Ha természetfilmet forgatunk akkor rendszerint kellemes, kirándulós napok következnek, amikor is a legfőbb erény a türelem.

Milyennek látod a film, a mozgókép szerepét a kortárs kultúrában? Milyen alkotókat, filmeket, jelenségeket tartasz fontosnak, újszerűnek?

A film egy nagyon erős eszköz: a kép, a hangok, a zene és a dialóg/narráció eszközei révén manapság talán a legpopulárisabb történetmesélő médium. (Másrészt filmet forgatni remek szórakozás.) A mozi reneszánszát éli, a streamingcsatornák virulnak, a kortárs művészet legkülönbözőbb műfajai használják a mozgóképet és a közösségi médiából is ömlenek a filmek.

Évente nagyon sok remek dokumentumfilm születik, a teljesség igénye nélkül most csak egy párat fogok felsorolni. Legrecensebb dokumentumfilmes élményem a Four Daughters (2023) tunéz film, amelynek alkotói a dokumentum és fikciós elemek keverésével egy semmihez sem hasonlítható filmes projektet hoztak létre. Említeném a My Octopus Teachert (2020) is, amely egy tengeri élőlényekről szóló filmként egy nagyon szép, inspiráló és emberileg is fontos történetet bont ki. Nagyon szerettem a The Tinder Swindlert (2022),  amely egy milliárdos gyémántmogulként a Tinderen pózoló csalóról szól, aki rengeteg nőből dollármilliókat zsarolt ki. Szintén fontos film a The Social Dilemma (2020), amely a közösségi média felhasználókat lekötő manipulációs technikákat mutatja meg. Nagyon szerettem a Dick Johnson is Dead (2020) c. filmet is, amely egy gyönyörű film a halálról és az azt körülvevő stigmákról, de erőteljes, drámai hatású dokumentumfilm a To Kill a Tiger (2022) is. Rendkívül izgalmas a teljes egészében éjszaka forgatott Night on Earth (2020) minisorozat is, amely az élővilág éjszakai életét mutatja be. És sorolhatnánk tovább, tényleg a teljesség igénye nélkül. Kicsit régebbi, de nagyon fontos film a Virunga (2014), amely egy kongói nemzeti park dolgozóinak a természetvédelmi erőfeszítéseit mutatja be egy polgárháború sújtotta régióba. A helyi kortárs dokumentumfilmesek közül nagyon szeretem Andrei Dăscălescut (Holy Father, 2020), Zurbó Dorottyát (kíváncsian várom A boldogság ügynökét, 2024), és ha gyorsan kéne mondjak egy fikciós élményt akkor Ricky Gervais After Life (2019–2022) sorozatát említeném. De Diane Morgan-tól is mindent szeretek (Cunk on Earth, 2022). És még sok más.

Mit üzensz a Média Tanszék oktatóinak és hallgatóinak?

Az oktatóknak egészséget és pénzt hogy tudják elvégezni a munkájukat. A hallgatóknak bulldog-szerű kitartást: ha valakit valami érdekel akkor stick to it, ragaszkodjanak hozzá és lassú víz partot mos-alapon próbálják azt megvalósítani, abban elmélyülni. Csak így lehet.