| Hírek / | előző | következő |
European University Film Awards 2021-ben is
2021.12.11. 20:18
Az EUFA-projekt 2016-ban indult: minden év szeptemberében a Hamburgi Filmfesztivál alkalmával egy előzsűri összeállít egy öt filmből álló válogatást - azon alkotások közül, amelyek abban az évben bekerültek az Európai Filmakadémia díjaira esélyes szűkített listára.
Ezt az öt filmet nézik meg, tanóra avagy filmklub keretében, a résztvevő egyetemek oktatói és diákjai. Mivel ezek az alkotások az elmúlt évben készültek, és esélyes, hogy futják a fesztiválköreiket, a megbeszélésük és elemzésük sok kreativitást enged meg.
Ezt követően, december elején, a résztvevő csoportok leadják az összesített toplistáikat, majd a Mikulás hetében sor kerül a döntő szavazásra: a tavalyi alkalomhoz hasonlóan az idén is online került sor annak a 25 diáknak a találkozójára, akik a csoportját/egyetemét/országát képviseli, és közösen döntötte el, a csoportszavazokból kiindulva, hogy melyik film kapja a 2021-es EUFA díjat.
Tanszékünkön a Kortárs filmelmélet 3. éves opcionális tanóra keretében fut az EUFA-projekt (oktató: Virginás Andrea), és 2017-ben Szabó Tamás, 2018-ban Páll Adél, 2019-ben Sarkadi Rebeka, 2020-ban Ráduly Sándor képviselt minket a döntőn. Az idén Farkas Júlián volt a sor.
A következő filmek versenyeztek az idei EUFA díjért:
- Christos Nikou: Apple (görög-lengyel-szlovén koprodukció)
- Jonas Poher Rasmussen: Flee (dán-francia-svéd-norvég koprodukció)
- Sebastian Meise: Great Freedom (osztárk-német koprodukció)
- Audrey Diwan: Happening (Franciaország)
- Jasmila Žbanić: Quo vadis, Aida? (bosnyák-osztrák-holland-francia-lengyel-norvég-német-román-török koprodukció)
A diákzsűri döntése alapján az idei EUFA díjat a Jonas Poher Rasmussen Flee-je kapta: „Rasmussen animációs dokumentumfilmje Amin történetét meséli el, a gyermekkori Afganisztánból való meneküléstől a dániai homoszexuális létig. A különböző animációs technikák és az archív felvételek, valamint a főszereplő hangjának az egyedi vegyítése nagyfokú realizmussal ruházza fel a filmet. Amin történetén keresztül a néző nem csak a menekültválság szörnyű valóságáról kaphat látleletet, hanem saját társadalmi helyzetére való reflexióra is lehetőséget kap. A Flee egyedi mozgóképes feltárása annak a folyamatnak, amely során az egyén az önképébe integrálja az átélt traumákat és ami egyetemesen is beszél az összetartozás és otthonérzet fontosságáról .”
